Masa és Tibi

Lovasival szólva: idáig tudom a történetet. Általában (nem mindig) csak idáig. Áldás vagy átok az esküvőfotós életében, hogy csak egy napot lát egy kapcsolatból, egy-egy emberi sorsból, egy családból. Éppen ezért mindig feltűnik, ha valami igazi, őszinte és mentes a kliséktől. Azt is megtanultam, hogy az emberek ritkán őszinték, amikor ünnepelnek. Akik viszont ilyenek, azok világítanak, mint a lámpás.

Masa és Tibi napja azért volt nagyszerű, mert nem volt benne semmi stressz, semmi gyomorszorító, semmi álarc. Nagyon rövid idő alatt szervezték meg az esküvőjüket: eldöntötték és néhány hónap múlva már ott álltak ugyanazzal a lelkesedéssel és szerelemmel, mint a döntés pillanatában. Csodálatos helyszín volt az izményi (Hegyhát-Izmény üdülőház), még sosem jártam itt. Nagyon illett ezekhez a végtelenül kedves és felszabadult emberekhez. Az egész esemény őszinte volt: minden volt ami, kell (választottak jó szolgáltatókat, jó helyszínt, egyszerűsítettek sok megoldást) és semmi fölösleges körítés nem volt. Az esküvői fotózásból sem csináltunk külön eseményt: sétáltunk egyet a kertben és én kísértem őket. Ez volt az az esküvő, ahol nem kellett ennél több, mert valóban történetet meséltem és ehhez minden megvolt: két felszabadultan ünneplő család, két egymáshoz csiszolódott ember, egy páratlan helyszín és olyan hangulat, amit nem lehet sem megszervezni, sem megtervezni.

“Magyarázd, érezze rajtad meg, hogy neki Te leszel az az egy,
S ha nem is hozol le egy csillagot, sokról mutatod meg, hol ragyog
Idáig tudom a történetet, hát én idáig tudom a te történeted”
(Kiscsillag)

Hát én idáig tudom. Nézzétek meg a videót, vagy pörgessétek a képeket!